Az éhség, mint ezernyi aljas csörgőkígyó mardosta Magdi gyomrát. De hát nem volt ebben semmi meglepetés: már nyolcadik órája forgattak a barátságtalan stúdióban, szünet nélkül. Magdi szomorúan nézett a teraszról beszűrődő napfény irányába, és arra gondolt, mennyivel boldogabb lenne ha ebben a pillanatban inkább egy hatalmas szendvics társaságában dohányozhatna, miközben a nap ezernyi arany sugarával az arcát simogatná. Utópisztikus álmodozásából azonban hirtelen kiszakította a felismerés, hogy majdnem egyedül áll a stúdió homályában. Rögtön lecsapott a lehetőségre.

Jellemző. Pont, amikor a legnagyobb szükség lenne egy kis szünetre, akkor nincs. Na mindegy, gondolta, majd suli után mindent bepótol.

A forgatással fél 7-re végeztek. Magdi addigra már szinte szédelgett az éhségtől. Osztálytársaival együtt úgy döntöttek, hogy ha már a jó hangulatot megalapozta a forgatás, kár lenne ezt veszni hagyni, be kéne ülni valahova. De félreértések és kommunikációs zsákutcák egész sorát követően szegény lány nem egy pékségben, hanem egy kocsmában találta magát. Megfontolt, az elveihez hű embereként nagyon sokáig kitartott, ám hősies küzdelmet követően alulmaradt osztálytársai sátáni csábításával szemben.

Ám aki egyszer belekóstol Lucifer almájába, újabbat akar belőle harapni. A pénteket észrevétlenül felváltotta a szombat, az éjszakát pedig a hajnal, Magdi pedig hirtelen Budapest belvárosának egy szűk kis utcáján találta magát. Talán hazafelé tartott, talán máshova, már sose tudja meg. A valóság rideg betonjára osztálytársa szívélyes invitálása rántotta vissza.

Ám ekkor vette csak észre, hogy a valóságnak azon a bizonyos rideg betonján más is van. A francba, gondolta, hallgatni kellett volna a többiekre, tényleg nem volt jó ötlet a nutellás vodka. A felismeréstől kitisztult fejjel hazasietett, ahol már várta kényelmes ágya. Az egész napos megpróbáltatásoktól kimerülten habteste szeneszsákként zuhant a matracra.

Másnap azonban zavaros álmaiból a borzasztó fejfájás rázta fel. Rettenetesen érezte magát, és ezen még lakótársa sem tudott segíteni, aki pedig mindent megtett azért, hogy Magdi napját kihúzza a másnaposság ragadós, nyúlós posványából.

Az egész napja így telt, kínban, agóniában és mindenfajta produktivitástól mentesen. De sebaj, gondolta két Algopyrin közt, hiszen a vasárnapját már teljesen magára, feladataira és ízlelőbimbóira tudja fordítani. Amikor eljött az Úr napja, Magdi boldogan pattant ki az ágyból, és rohant kedvenc boltjába, aminek fekete vasajtaja volt. De szomorú meglepetés érte.

Ezután már csak az vigasztalta, hogy legalább a családok több időt tölthetnek együtt.

TWITTER:

Szívszorító történet egy lányról, aki bármit is tesz, élete nem úgy alakul, ahogy szeretné. És ezért csak a kereszténydemokraták a felelősek.